Feleségem a Coca-Cola Női Futáson

Fontos esemény az életünkben, hogy Kriszti megint fut. És fontos pillanat, hogy hosszú évek kihagyása utáni újrakezdés első versenyén is túlvan. Ez pedig az a bizonyos Női Futóverseny volt, amelyen utoljára hét éve indult. Tehát viszonyítási alapja is volt, hogy mennyit romlott, esetleg javult a teljesítőképessége. Előrethatólag inkább romlott, hisz akkor aktív sportolás jellemezte az életvitelét, most viszont aktív munka, háztartás, család tölti ki a mindennapjait. Öt hét telt el azóta, hogy ismét futni kezdett, és láss csodát! Egy perccel jobbat futott, mint annak idején. Előtte roppant ideges volt, utána pedig roppant boldog, elégedett. És ez a legfontosabb. Hogy mennyi az ideje, teljesen mindegy. Jó időt ment, és kész. Jobbat, mint annakidején. És most ott állt a két kisgyereke a befutónál, hogy szurkoljon neki. Ez pedig mindennél fontosabb. Az egész együtt pedig nekem így nagyon-nagyon fontos. Az örömeink a család örömét is jelentik, és jóleső érzés volt, hogy végre nem Ő izgult értem, nem Ő szurkolt nekem, hanem végre én álltam a másik oldalon. Álltunk, mindhárman. A nap megkoronázásaképpen pedig a két gyerek is a szokott futóversenyét lenyomta a Széchenyi utcában, a házunk kapujáig. És tudom, jövőre a mostani tíz kilométer előtt mind a négyen végigcsináljuk a családi futóversenyt is.

Hozzászólások lezárva.