Olimpiai táv Budapesten – és a folytatás

Tavaly, vagyis 2014. augusztusában az első triatlon versenyem a Budapest Ironman 70.3 volt. Idén ezt a programot nem terveztük, hiszen egyéb olyan versenyek vannak a naptárban, amelyek mellett ez nem fér bele. Azonban az a megtiszteltetés ért, hogy a szervezők meghívtak Lengyel Zsófi és Ocelka Robi paratriatlonos sporttárssal együtt az egy nappal korábban megrendezett 5i50 versenyre, ami más néven olimpiai táv. Hogy mit jelent az 5i50? Pontosabban: 51,5 km, ami még pontosabban: 1 500 m úszás, 40 km kerékpározás, és 10 km futást jelent. Ez a táv már belefért a felkészülés menetébe.
Kerekes Csabi barátommal és guide-ommal indultunk a futamon. Az úszás a szokásos komótos tempó volt, legalábbis a többséghez képest. Én tepertem mellben, Csabi mellettem lubickolva irányított. Aztán a gyors depo után nekivágtunk a budai alsó rakpartnak, ahol kétszer kellett oda-visszamenni a Kopaszi gát, és a K-híd között. A nagyatádi problémák után komolyabb fejlesztések történtek a gépen, többek között kapott egy új lánckereket előre, és a frissen beállított váltó most először szerepelt tempónál. Nos, a próbaüzem nem sikerült, ezért végig a középső lánckeréken tekertünk. Ez csupán annyit jelentett, hogy ahol jobban megtekerhettük volna, nem ment, valahol 45km/h környékén volt a limit (pár nappal később megoldódott a probléma, nem lesz vele gond). A tervezett 1 óra így nem jött össze, de nem ez volt az év célversenye. A futás könnyedén ment, nem hajszoltuk magunkat túl. Érthető, hiszen két hét múlva nagyobb falat várt ránk, vigyázni is kellett magunkra. Jól éreztük magunkat, mentünk egy tempósat, amilyet edzésen nem megyünk, és megmutattuk a mezőnynek, a sporttársaknak, hogy vakon is lehet triatlonozni. A részvételi lehetőségért hálás köszönet a verseny szervezőinek, és természetesen a szövetségi kapitányunknak, Litavecz Annának!

De ezzel még nem ért véget sem a szezon, sem az év. Mint írtam, pár hét választ el a következő versenytől. Ez szeptember 6-án, szombaton lesz, Svájcban, Zofingenben, a Hosszútávú Duathlon Világbajnokság, ahol PT5 látássérült kategóriában indulunk. Néhány fontos adat a versenyről:
9,2 km futás – 260 m szint
150 km kerékpározás – 1 600 m szint
30 km futás – nem egyértelmű, mekkora a szintemelkedés, de nem lapos a pálya 🙂
Mind a három menet hegyek között, vagyis emelkedőkből nem lesz hiány. Csütörtökön utazik ki a csapat, melynek 3. tagja Kimmel Péter barátunk lesz, aki a pálya melletti segítséget fogja adni. A péntek és a szombat a regisztráción kívül elsősorban a pihenést szolgálja, kis átmozgató edzésekkel tarkítva. Vasárnap pedig nekieredünk a hegyeknek…

Hozzászólások lezárva.