Parasport – mennyire is gyengék a fogyik?

Van, akit nem érdekel a parasport, vannak, akik nagy elismeréssel beszélnek róla, de a többség mégis úgy gondolja, hogy fogyatékosok gyenge kis sportolgatásáról van szó, ha valaki kicsit összekapja magát, lenyomja őket. Mivel kevés eredmény jut el a nyílvánossághoz, ezért megbocsájtható ezen tévedés. Mikor azonban sportemeberektől, sokszor pont sportszakemberektől hall ilyet az ember, felvetődik a kérdés, vajon így van ez valóban? Én most csupán az atlétikáról, ebben az esetben is a futásról szeretnék pár mondatot ejteni, és mindezt a számok tükrében. Hiszen pont a futás az, ahol a számok, az időeredmények azok, melyek megmutatják, hogy ebben az esetben mennyi is az az annyi?
A kerekesszékes futókról nem kívánok külön adatokat közölni, hiszen ezek valóban nem vethetők össze a lábon futók eredményeivel. De lássuk csak, hogy néhány táv, néhány sérültségi kategóriájában mennyi az a bizonyos kvalifikációs A szint, amivel kijuthat valaki a soron következő, Riói Nyári Paralimpiai játékokra? Illetve csak esélyt szerez rá, mert ettől még kvótát is kell kapni. Az A szintek jelzik, hogy milyen szinten is tart a paraélsport (élparasport?).
Nézzük először az egyik legklasszikusabb távot, a 100 méter síkfutást. Tegye a szívére a kezét, aki tud 12 másodpercet futni ezen a távon.  Teljesen vakoknak ezen a távon (kisérőstűl) kell tudnia futni 11,7-et. Az én kategóriámban, vagyis ha már lát valamennyit az embőr, akkor 11,4-et. Ha valakinek az egyik felső végtagja hiányos, mint mondjuk Molnár Peti barátomnak, akkor az A szint 11,25. A 200 méter sem kevésbé gyenge. Nekem aliglátóként kellene fussak a kijutáshoz 23 másodpercet. A 400 méter sem sokkal engedékenyebb, erről se higyje azt senki, hogy csak lazán körbekocogná a rekortánt bármelyik pályán. Enyhe értelmi sétültség esetén nem árt, ha valaki megfutja a 51,5-es időt, de vakon sem árt tudni a 54,85-öt. Én meg, mint aliglátó, messze vagyok nagyon az 52,4-től… ja, a B szint is 54,5 másodperc. De fél karral is tudni kellene futni egy 50,8-as időt. Hogy a hölgyekre is gondoljunk, 400 méteren egy aliglátó lánynak is szükséges az 1,02,5 teljesítése! Értésben-tanulásban akadályoztatva pedig a 4,04,00… De ha valakinek ezek rövid távok, pár példa a középtávra: 1500 méteren aliglátó férfiaknak a szükséges szint 4,07,5, fél kéarral 4,15,0, és tanulásban-értésben akadályoztatva 4,04,0 a követelmény. Aliglátó hölgyként is tudni kell az 5 percet. Az 5000 méter talán méginkább szemlélteti, mennyire is kemények ezek a futók: aliglátóként 15,40,0, vakként 16,30,0 a követelmény a fiúknál. A maraton távon, ami a másik nagy klasszikus táv, oriási fejlődés ment végbe. A vakoknál a világcsúcs már 2,22-n belül van, és az A szint is 2,42. Fél karral is tudni kell futni a 2,45-öt, ha valaki szeretne nagy eséllyel készülni Rióra.
Csak néhány példát emeltem ki, és csupán azért, hogy azoknak, akik elejtik az olyan megjegyzést néhanapján, mint például: fogyi lennék, elmennék a paralimpiára, győznék, és élnék, mint hal a vízben. Nos, ahhoz ugyanannyit kell edzeni, dolgozni, küzdeni, mint ha az ember ép. Most az egyéb nehézségekről nem beszélek, mert az egy küólön dolog. Szóval: ha véletlenül olyasmit vesztek a fejetekbe, hogy elmentek egy paraúszó versenyre, akkor tudjátok, hogy fél karral, vagy akár láb nélkül úsznak a fiúk-lányok olyan időket, amivel az épek pár évtizede még olimpiát nyertek, világcsúscsot állítottak fel. Hajrá!

Hozzászólások lezárva.